Dátum
Cikk megosztása
A devizaleértékelés egy jól ismert monetáris politikai eszköz, amelynek a legnyilvánvalóbb hatásai mégis kevesek számára ismertek. Fedezze fel a fő okokat, amelyek miatt egy ország vagy valutaövezet leértékelésre kerülhet, valamint ennek főbb következményeit.
A leértékelés az egyik devizanem értékének szándékos csökkentése a többi devizanem értékéhez képest. Ez egy olyan eszköz, amelyet egy adott ország vagy devizaterület monetáris hatósága vagy központi bankja használ.
A devizanem leértékelése az érintett ország számára bizonyos előnyöket kínál, mint például versenyképesebb exportot, azonban korántsem kockázatmentes.
Mik a fő kockázatok? És mi a különbség a deviza leértékelése és leértékelődése között?
A leértékelés és a leértékelődés egy és ugyanaz?
A leértékeléssel ellentétben a leértékelődés nem szándékos. Leértékelődés esetén a deviza értéke bizonyos kedvezőtlen gazdasági fejlemények miatt csökken. Olyan jelenségekből fakad, amelyek nem állnak az érintett állam vagy monetáris hatóság ellenőrzése alatt.
Másrészt a leértékelés egy monetáris politikai eszköz, amelyet szándékosan használnak rögzített vagy félig rögzített árfolyamrendszerekben. Ilyen rendszerekben az árfolyam valamilyen referenciához vagy sarkponthoz van rögzítve, amely általában egy devizából, egy valutakosárból vagy egy árucikkből, például az aranyból áll.
Rugalmas árfolyamrendszerekben a deviza értéke szabadon ingadozik a devizapiac keresletének és kínálatának megfelelően, és az intervenció korlátozott.
Melyek a leértékelés fő előnyei?
A devizaleértékelésnek számos oka van. Eszközként fő célja a kereskedelmi hiány csökkentése az export előmozdításával. További előnye, hogy néha magasabb bérekhez vezet.
A leértékelés fő előnyei:
- Versenyképesebb exporttermékek
A gyengébb valuta az exportált termékek árának csökkenéséhez vezet. A külföldön értékesített termékek mennyisége növekszik, mivel ezek a termékek a tengerentúlon egyre több fogyasztó számára megfizethetőbbé válnak. - Alacsonyabb kereskedelmi deficit
Az exportált termékek olcsóbbá válásával nő a külföldi kereslet ezen termékek iránt. Csökken az immár drágább importtermékek mennyisége, az ország kereskedelmi deficitjével együtt. - Magasabb bérek
Mivel a leértékelés az importált termékek árának növekedését okozza, a béreket gyakran megemelik a fogyasztók vásárlóerejének javítása és az infláció hatásának mérséklése érdekében.
Tudta?
1967-ben a brit kormány úgy döntött, hogy leértékeli az angol fontot, majd az amerikai dollárhoz kötötte azt, a korszak uralkodó rögzített árfolyamrendszerének megfelelően. Harold Wilson kabinetje, amely kezdetben nem volt hajlandó ilyen lépéseket tenni, végül engedett az elhatalmasodó kereskedelmi hiány és az Egyesült Királyság gyenge gazdasági teljesítménye által eredményezett nyomásnak. Ennek eredményeként 1966 és 1968 között az Egyesült Királyság GDP-növekedése éves szinten 1,6%-ról 5,4%-ra, az infláció pedig 4,65%-ra emelkedett.Melyek a leértékelés fő hátrányai?
A leértékelés jelentős hátrányokkal járhat, ilyen például a drágább import és a magasabb infláció, valamint a helyi fogyasztói vásárlóerőt is csökkentheti. Ez középtávon kevésbé hatékony és kevésbé versenyképes hazai iparok kialakulásához is vezethet.
A leértékelés fő hátrányai:
- Drágább importáruk
Az import ára emelkedik, ami a helyi termékek fogyasztásának növekedéséhez vezet, de a fogyasztók vásárlóereje összességében csökken. - Növekvő infláció
A drágább import és az export iránti külföldi kereslet növekedése együttesen inflációs nyomáshoz vezet. Összességében a hazai fogyasztás is csökkenhet. - Kevésbé versenyképes helyi iparágak
A helyi iparágakat támogatja az importált termékek megnövekedett ára. Mivel kisebb a külső verseny, egyes iparágak középtávon valószínűleg kevésbé lesznek produktívak és hatékonyak.
Tudta?
1998-ban az emelkedő orosz kamatlábak és a megnövekedett tőkekiáramlás miatt a helyiek tartani kezdtek a rubel leértékelődésétől és az ország adósságának kifizethetetlenségétől. Ugyanezen év augusztusában összeomlott az orosz részvény-, kötvény- és devizapiac. A kár korlátozása érdekében a kormány számos intézkedést hozott, ideértve a rubel leértékelését is. Ennek eredményeként az inflációs ráta 1998-ban elérte a 27,6%-ot, majd 1999-ben 85,7%-ra emelkedett.A leértékelődéssel ellentétben a leértékelés egy deviza értékének szándékos lecsökkentése a többi deviza értékéhez viszonyítva. Ez egy jól ismert monetáris politikai eszköz, de előnyeinek és hátrányainak mértéke fölött időnként átsiklanak.
A leértékelés fő előnye, hogy versenyképesebbé teszi egy ország vagy devizaterület exportját, mivel így olcsóbbá válik annak megvásárlása. Ez növelheti a külső keresletet és csökkentheti a kereskedelmi hiányt. Ezzel szemben a leértékelés drágítja az importált termékeket és serkenti az inflációt. A vásárlóerő és a hazai fogyasztás károsodhat.
Fontos megjegyezni, hogy a leértékelés a központi bankok vagy monetáris hatóságok által a rögzített vagy félig rögzített árfolyamrendszerekben alkalmazott módszer. Rugalmas árfolyamrendszerekben ezek az intézmények hajlamosak korlátozni intervencióikat, mivel devizáik értéke a keresletnek és a kínálatnak megfelelően ingadozik a devizapiacon.
Kategória
