A határokon átnyúló pénzátutalásnak, akár bank, akár banki szolgáltató végzi, ára van. Ehhez egy speciális fizetési rendszer használata és bizonyos adatok megadása szükséges az érintett bankszámlák azonosításához. A fogadó fél neve vagy cégneve mellett speciális banki kódokra is szükség van a megfelelő számlák identifikálásához. Míg a bankszámlák azonosítására szolgáló két nemzetközileg elismert módszer, az IBAN és a SWIFT világszerte monopolhelyzetben van, Oroszországban és Kínában alternatív rendszereket tesztelnek.
A nemzetközi utalások mögötti költségek megjelenése
A nemzetközi fizetések feldolgozásához több bank közreműködésére van szükség; mind a kibocsátó, mind a kedvezményezett, valamint a közvetítő bank. Ezen utalások feldolgozása fizetendő díjakat generál, amelyeket a kibocsátó – mint a tranzakció kezdeményezője – átvállalhat, megoszthat vagy kiszámlázhat a kedvezményezettnek. Ez a három különböző fizetési megbízás a BEN, a SHA, és az OUR néven ismert. Mi a különbség tehát a BEN, SHA, OUR díjfizetési opciók között, és miért érdemes kifejezetten az üzleti vállalkozásoknak tudniuk ezekről a B2B fizetések esetében?
1. "SHA" (a "Shared" szó rövidítése)
Minden egyes tranzakció esetében a költségek megoszlanak a kedvezményezett és a kifizetés kibocsátója között. A kibocsátó bank költségeit a küldő fél viseli, míg a közvetítő és a kedvezményezett bankok költségeit az átutalt összegből vonják le, és a kedvezményezettre hárul. Minél több pénzforgalmi intézmény van bevonva, annál magasabbak a költségek. Ezt a rendszert a piaci tranzakciók mintegy 60%-ánál alkalmazzák.
2. "BEN" (a "Beneficiary" szó rövidítése)
A tranzakciós költségeket a kifizetés kedvezményezettjének számlázzák ki, a kifizetés összegéből történő levonásként. Ez a rendszer nem túl elterjedt, és a piaci tranzakciók mindössze 10%-át teszi ki.
3. "OUR" (OUR)
A kifizetés kibocsátója úgy dönt, hogy az összes költséget fedezi. Ez biztosítja, hogy a kedvezményezett teljes kifizetést kapjon. Ez a modell a piaci tranzakciók mintegy 30%-át teszi ki.
A SWIFT kód
A SWIFT módszer az 1970-es évek óta létezik. A SWIFT a Society for Worldwide Interbank Financial Telecommunication (Nemzetközi Bankközi Pénzügyi Telekommunikációs Társaság) kezdőbetűiből összeállított betűszó, egy bankok és pénzügyi intézmények által információk küldésére és fogadására, valamint különösen pénzátutalások teljesítésére használt üzenettovábbító rendszer neve. A nemzetközi pénzátutalások leginkább elismert, több mint 200 ország 10.500-nál is több pénzügyi intézménye és társasága által használt rendszere.
A SWIFT hálózatában teljesítendő műveletekhez minden pénzügyi intézmény egyedi üzleti azonosító kódot kap, amelynek neve Business Identifier Code (BIC). A két kifejezést gyakran egymással felcserélhetően használják, de valójában a SWIFT a „BIC kódot” kibocsátó és használatát szabályozó és ellenőrző szervezet.
Az összes használatban levő BIC kódot tartalmazó teljes hivatalos BIC lista betekintésre is rendelkezésre áll.
| Tudta? a BIC eredetileg a Bank Identifier Code rövidítése volt, de 2009-ben úgy frissítették a normát, hogy az a pénzügyi intézményekre is kiterjedjen. Tekintve, hogy a BIC széles körben használatos és elfogadott kifejezéssé vált, a forma megmaradt, csak a „B” jelenleg a „business” szó kezdőbetűje. |
A SWIFT kód kialakítása
A SWIFT (vagy BIC) kód kizárólag a bankra vonatkozó információt tartalmaz, és felépítése a következő:
Míg egyes országok, mint például az Egyesült Államok, Ausztrália, Szingapúr és Dél-Afrika SWIFT, mások, különösen Európa, a Közel-Kelet, Észak-Afrika és a karibi térség egyes országai, IBAN számokat használnak.
Az IBAN szám
Az 1997-ben bevezetett nemzetközi bankszámlaszám, az IBAN (International Bank Account Number) konkrét bankszámlát azonosító szám. Bevezetését megelőzően az egyes országok saját bankszámla-formátumokat használtak, ami a nemzetközi átutalások során számos hiba forrásává vált és késedelmeket okozott. 2020-ban összesen 79 országban használtak IBAN számokat a nemzetközi utalások megkönnyítése céljából. Ezt az újabb rendszert a határokon átnyúló fizetések ellenőrzésének, hitelesítésének javítására, a hibák és az elutasított fizetések számának, valamint a késedelmeknek és a banki díjaknak a csökkentése céljából vezették be. A SWIFT által közzétett ISO 13616 IBAN nyilvántartás, tartalmazza az ezt a banki normát alkalmazó országok nemzeti IBAN formátumaira vonatkozó technikai jellegű előírásokat.c
Az IBAN szám felépítése
Minden IBAN szám formája azonos: legfeljebb 34 alfanumerikus karakterből áll, az alábbiak szerint:
Az első két betű a számlavezetés helye szerinti országot jelöli, amelyet a hibák azonosítására szolgáló két ellenőrző számjegy követ. Az IBAN szám az adott országra jellemző egyedi alfanumerikus karaktersorozatban végződik. Ez a számjegysorozat – a nemzeti alap-bankszámlaszám BBAN (Basic Bank Account Number) – az egyes országok saját normái szerinti hosszúságú, és minden, az érintett bankszámla meghatározásához szükséges, lényeges információt tartalmaz. A következő három részből áll: a bank kódja, a fiók kódja és egy számlaszám.
A banki adatok valódiságának ellenőrzése elengedhetetlenül fontos a csalárd banki átutalások megelőzése és az üzleti kapcsolatokhoz szükséges bizalom megalapozása szempontjából. A kapott IBAN szám ellenőrzésének egyik módja az, hogy beírjuk egy IBAN ellenőrző funkcióba.
IBAN kontra SWIFT
Mindkettő a bankszámlák azonosítására és a gyors és pontos nemzetközi átutalások lehetővé tételére szolgáló, nemzetközileg elismert eszköz.
A két módszer közötti alapvető különbség az, hogy míg az IBAN szám az adott bankszámla, addig a SWIFT kód a számlavezető bank vagy fiók azonosítására szolgál. Egy-egy átutalás teljesítése mindkettő alkalmazása esetén akár 5 munkanapot is igénybe vehet, ennek során a csalás megakadályozása érdekében közvetítő bankok végzik az átutalás feldolgozási feladatokat. A hibák és a csalások elkerülése érdekében az IBAN szám több információt hordoz a pénzátutalási tranzakcióról.
Az Európai Unióban székhellyel rendelkező ügyfelek azonban egy másik betűszóval is találkozhattak: SEPA.
A SEPA
A SEPA az egységes euró-pénzforgalmi térséget (Single Euro Payments Area) jelöli és az Európai Unión belüli banki átutalások széles körben alkalmazott formája. A rendszert 2008-ban vezette be az európai fizetési és bankszektor a nem készpénzes euró pénzforgalmi műveletek egységesítése céljából. Az SEPA rendszernek 2020-ban 36 tagja volt:
- 27 EU tagállam
- Az Európai Szabadkereskedelmi Társulás négy tagja
- 4, az Unióval pénzügyi megállapodást kötött mikroállam
- Az Egyesült Királyság (a Brexit után is)
SWIFT vs SEPA
A SEPA-utalások a címzett IBAN-számának használatával történnek. A SWIFT-utalásokkal ellentétben, amelyek a világ legtöbb országában működnek, a SEPA-utalások csak euróban teljesíthetők a tagországokon belüli számlákra. Mivel a SEPA utalások csak egy pénznemben teljesíthetők, nincsenek átváltási árfolyamok és átutalási jutalékok. Ez azt jelenti, hogy az átutalások gyorsan, 1-2 nap alatt feldolgozhatók, szemben a SWIFT-tel, ahol ez akár 5 napba is telhet. Ez végső soron a SEPA-t különösen gyors, olcsó és biztonságos fizetési móddá teszi az európai országok között. SEPA-utalás esetén az esetleges költségek automatikusan megoszlanak.
Alternatív globális fizetési rendszerek
Oroszország és Kína a mindennél erősebb amerikai dollártól való függőségük csökkentése érdekében [link a PP2-re] a SWIFT-rendszer alternatíváit keresi. Mivel a kétoldalú tranzakcióik nagy részét még mindig amerikai dollárban bonyolítják és a SWIFT rendszeren keresztül kereskednek, a két ország annak van kitéve, hogy Amerika képes blokkolni tranzakcióikat a rendszerből. Ennek eredményeképpen Kína és Oroszország fokozza a dedollarizációra irányuló erőfeszítéseit, és az Egyesült Államokhoz kapcsolódó pénzügyi rendszerekből való kivonuláson dolgozik.
Keleten Kína 2015-ben elindította a határokon átnyúló bankközi fizetési rendszert (CIPS). Bár a CIPS elszámolási és kiegyenlítési szolgáltatásokat nyújt a határokon átnyúló renminbi (RMB) fizetések és kereskedelem számára, kommunikációs csatornaként továbbra is a SWIFT rendszerre támaszkodik. Egyelőre. A CIPS létrehozása azonban közvetlenül hozzájárul Kína azon erőfeszítéseihez, amelyek a valutája nemzetközivé tételének előmozdítására irányulnak, annak érdekében, hogy végül elszakadjanak a SWIFT-rendszertől.
Oroszországban az orosz központi bank saját rendszert fejlesztett ki, amelyet pénzügyi üzenetek továbbítására szolgáló rendszernek (System for Transfer of Financial Messages, SPFS) neveznek. Az ország először 2014-ben döntött a rendszer kifejlesztése mellett, miután gazdasági szankciókat vezettek be Oroszország ellen, illetve az Egyesült Államok azzal fenyegetőzött, hogy leválasztja őket a SWIFT-rendszerről. Oroszország és a több milliárdos exporttevékenysége számára a SWIFT-rendszerből való leválasztás katasztrófát jelentene, mivel ez a lépés minden nemzetközi tranzakciót megszüntetne, jelentős devizaingadozást és tömeges tőkekiáramlást okozna. Oroszország tárgyalásokat folytat az SPFS használatának kiterjesztéséről olyan fejlődő országokra, mint Törökország és Irán, és eddig 23 külföldi bank csatlakozott a rendszerhez Örményországtól kezdve Fehéroroszországon és Németországon át Kazahsztánig és Svájcig.
Mindazonáltal ezek az alternatív rendszerek még mindig tesztelési fázisban vannak, és a globális jelentőségük korlátozott. Egyelőre a SWIFT-kódok és az IBAN-számok maradnak a határokon átnyúló pénzátutalások fő rendszerei. A helytelen szám vagy kód használata az átutalás visszautasítását és visszaküldését eredményezheti, ami nem kívánt költségekhez vezethet. Az IBAN-ellenőrző program részletes információt nyújt arról az IBAN-számról, ahova Ön pénzt szeretne utalni, beleértve azt is, hogy a szám érvényes-e, illetve, hogy a megfelelő bankszámlához tartozik-e.
