HUF: Az egyhetes betéti tenderek előnyei és korlátai

Mi is ez?

Az egyhetes betéti konstrukció a Magyar Nemzeti Bank által 2016 őszén bevezetett monetáris politikai eszköz. Ez a jegybank likviditáskezelési eszköztárának része több más intézkedéssel együtt, mint például a hitelintézeteknek előírt havi átlagos tartalékképzési kötelezettség, a Diszkont Kincstárjegy aukciók (a bankok mérlegkiigazításának megkönnyítése miatt), a fordított deviza swapügyletek (a forintlikviditás érdekében) vagy a devizaárfolyam kiigazítása (a devizakitettség visszatartásáért). Az MNB pénzügyi kondícióktól függően időről időre beveti ezt az eszközt, ami 2021 novemberétől a közelmúltig a monetáris politika meghatározásának fő eszközeként szolgált. Az egyhetes betéti konstrukciók alapvetően a bankrendszer likviditását kötik egy meghatározott, heti szinten rögzített kamatlábhoz, ami biztosítja a jobb piaci likviditást, ugyanakkor szélesíti a befektetői bázist. Az egyhetes betéti konstrukciók a monetáris politikai eszközök közötti összhang biztosítása érdekében általában más paraméterekkel, köztük az alapkamattal együtt változnak. Ez a monetáris politikai eszköz a jegybank pénzügyi politikai partnerei (Magyarországon működő hitelintézetek, amelyek biztosítják a pénzpiacon a likviditás méltányos elosztását) számára elérhető. A betéti tendert minden héten meghirdetik, az elszámolásra pedig a tender napján kerül sor. A kiutalt összeg minden héten az aktuális likviditási feltételek értékelése alapján kerül meghatározásra. Az egyhetes betéti konstrukció jelenleg 11,75%, míg az alapkamat 13% (a szeptember 27-i 125 bázispontos emelést követően). Az MNB bejelentett továbbá egy októberben induló, kiegészítő eszköznek szánt, hosszú lejáratú betéti konstrukciót is. Ez az új konstrukció felhasználja az egyhetes betéti konstrukcióban bekerített pénzt, és elméletben csökkenti majd a rövid hozamok volatilitását – így erősítve a monetáris politikai transzmissziót.

Melyek a legfontosabb előnyök?

Az egyhetes betéti konstrukció szokatlan monetáris politikai eszköznek számít. Négy fő előnye van: 1) csökkenti a rövid távú piaci volatilitást (a bankközi likviditás kezelésével befolyásolja a rövid távú kamatlábakat); 2) javítja a bankrendszer likviditáskezelésének hatékonyságát és támogatja a bankok egynapos betéteinek csökkentését ; 3) jellemzően hozzájárul a forint stabilizálásához (ezt később részletesebben is tárgyaljuk) ; és 4) további likviditás elnyelésének eszközeként szolgál, valamint rugalmasságot biztosít a hitelintézetek számára a likviditási sokkok kezeléséhez. Korábban, amikor a pénzügyi és árutőzsdei piaci kockázatok magasak voltak, az MNB az egyhetes betéti kamatát az alapkamat felett határozta meg. Jelenleg nem ez a helyzet. Más paraméterek is szerepet játszanak, mint például az infláció megugrása és a globális recesszió veszélye.

Mindig működőképes?

A betéti tender nem mindig működik – mint a központi bank legtöbb eszköze. Azt azonban elismerhetjük, hogy az MNB likviditáspolitikája az alacsony kamatkörnyezetben meglehetősen sikeres volt (és az egyhetes betéti konstrukció egyértelműen az eszköztár egyik legfontosabb eleme). A siker mértéke viszont még kérdéses, mivel a makrogazdasági és pénzügyi feltételek drasztikusan változnak (tartósan magas infláció, rendhagyó eszközök használatától való globális szintű eltávolodás). Devizapiaci szempontból sem mindig csodaszer egy betéti tender. Elméletileg az egyhetes betéti konstrukció segít stabilizálni az EUR/HUF keresztárfolyamot azáltal, hogy biztosítja a szükséges likviditást a pénzügyi és bankszektor számára. Amikor a forint stabilizálódik, az NBH általában magasabb szinten tartja az egyhetes betéti kamatlábat, de az alapkamat változtatásától tartózkodik. Ha a deviza nyomás alatt van, az NBH hajlamosabb lehet az egyhetes betéti kamat további emelésére, ami végül az alapkamatot is magasabbra emeli. Úgy véljük, hogy az egyhetes betéti kamatláb bármilyen emelkedése végső soron az alapkamatlábat is táplálja. Az egyhetes betéti kamatláb emelésére adott devizapiaci reakció természetesen nem mindig automatikus. Az MNB 2020. szeptember 24-én meglepetésszerűen bejelentette az egyhetes betéti kamatláb emelését, ami például nem tudott lendületet adni a gyengülő forintnak. Ennek oka, hogy a piacokat még mindig a Covid-járvány és a várható újabb globális zárlat miatti magas kockázatkerülés befolyásolta. Valójában más tényezőket is fontos figyelembe venni ahhoz, hogy értékelni tudjuk az egyhetes betéti rendelkezésre állás mint forintstabilizáló eszköz hatékonyságát : Mély kockázatkerülő piacon vagyunk ? Elég nagy volt az emelés ? Lendületes devizapiacon vagy hírvezérelt piacon vagyunk ? A múltban láthattuk, hogy az egyhetes betéti kamatláb nem mindig elegendő a deviza stabilizálásához, és a hatás nagy része a külső piaci helyzetektől függ. A jelenlegi devizapiaci körülmények között világos, hogy ez az eszköz nem fogja megmenteni a forintot. Bármennyi likviditást is biztosítanak a pénzügyi rendszer számára, a minőségbe való menekülés folytatódni fog, mivel az Egyesült Királyság nemcsak a font eszközök, hanem a világ többi része számára is jelentős hitelkockázattá válik. Az európai hitelpiacon már most is látunk egyfajta fertőzési hatást. Ez rövid távon mindenképpen az eurónak fog kedvezni a forinttal szemben. Ha ehhez hozzávesszük a tartós globális inflációt és a közelgő globális recessziót, akkor tökéletes vihart kapunk az olyan kockázatos eszközök számára, mint a forint.