iBanFirst Blog

Tekintse meg a devizapiaci elemzéseket, gazdasági híreket, nyerjen betekintést a pénzügyi és fintech szektorba és ismerje meg ügyfeleink valamint az Ügyvezető álláspontját.

Minden, amit érdemes tudni a nemzetközi pénzügyi műveletekről

30 április 2021

img_featured_usd-crisis

A nemzetközi pénzügyi műveletek kulcsfontosságúak az ügyfelekkel, beszállítókkal vagy külföldi leányvállalatokkal kapcsolatban álló cégek számára. Vessünk egy pillantást a nemzetközi utalásokkal kapcsolatos tényezőkre, a kiválasztott fizetési módokra, a folyamat felgyorsíthatóságára és azokra a megoldásokra, amelyek kedvezőbb feltételeket biztosítanak az árak és az átláthatóság szempontjából egyaránt. Azt is megvizsgáljuk, hogy melyik típusú pénzintézetek vannak fölényben: a bankok vagy a fintech cégek.

 

A nemzetközi terepen is jelen lévő vállalatok számára a határon túli pénzforgalomi ügyletek kérdése kulcsfontosságú. A pénzügyi igazgatóknak és számviteli szakembereknek fel kell térképezniük azokat a szolgáltatókat és fizetési lehetőségeket, amelyek a cégük tevékenységéhez és kereskedelmi környezetéhez leginkább illeszkednek. A korlátozott átláthatósággal párosuló lassú fizetési módoktól kezdve a szinte átláthatatlan árfolyamokig a nemzetközi pénzügyi műveletek számos jelentős buktatót rejthetnek magukban.

A hagyományos bankok nemrégiben még inkább górcső alá kerültek, amely a 2008-as pénzügyi válságot követően mind a szabályozó hatóság, mind a közönség részéről bizalomvesztéssel járt. Ettől kezdve a hagyományos pénzügyi intézetek jogszerű működést célzó költségvetése a többszörösére nőtt, míg a kutatási és fejlesztési (K+F) törekvések csak a fintech cégek nyomában lohol. Ez részben a kedvező törvénykezésnek, valamint a piaci verseny nagyobb és minőségibb szolgáltatás iránti igényének tudható be.

Ahol a bankok határokon átívelő fizetési szolgáltatásainak sebessége, átláthatósága és nyomon követhetősége kevésnek bizonyul, az új pénzforgalmi szolgáltatók (a PSD1 és PSD2 EU-irányelv által engedélyezett megbízásos online átutalási szolgáltatók [PISP] és a számlainformációkat összesítő szolgáltatók [AISP] ) az innovatív törekvések felé fordulnak. A célkeresztet egyenesen a cégekre és a fogyasztókra szegezve kínálnak alternatív megoldásokat a hagyományos piaci szereplők mellett. A piaci részesedésre vágyó új és egyre növekvő versenytársak jelenlétében ugyanakkor felvetődik a kérdés, hogy milyen nemzetközi pénzforgalmi műveletek és szolgáltatások léteznek valójában a KKV-k és a közepes tőkeértékű vállalatok számára. Vajon mely piaci szereplők jelentik általánosságban a legjobb alternatívát?

 
A nemzetközi pénzforgalmi műveletek 5 fajtája

Egy cégnek, amely pénzt szeretne utalni egy külföldi érdekelt fél számára, fontos az, hogy a legmegfelelőbb pénzforgalmi módot tudja kiválasztani, legyen akár importőr vagy exportőr, ügyfél vagy beszállító. Ezeket a módszereket okmányos ügyleteknek is nevezik, és mindegyiknek megvan a maga sajátossága. A leggyakoribbak a banki átutalások, a csekkek, az okmányok nélküli váltók, az akkreditív, valamint a SEPA közvetlen számlaterhelés (SDD).

1. Banki átutalások

Egyszerű pénzátutalást jelentenek a kötelezett bankszámlájáról a hitelező bankszámlájára. Amikor egy importőr a beszállítójának banki átutalást hajt végre, lehetősége van előleg megfizetésére amely azt jelenti, hogy azelőtt fizet az áruért, hogy megkapná azt. Ez magában hordozza azt a kockázatot, hogy az áru végül nem érkezik meg, vagy nem a vártak szerint kerül leszállításra.

Ugyanakkor, ha a beszállító szállítja le az árut azt megelőzően, hogy az ki lenne fizetve, azt nyitott számlás kereskedésnek nevezzük. Ez esetben az exportőr azt kockáztatja, hogy nem kerül kifizetésre. A banki átutalások rugalmas, gyors és globális megoldást jelentenek, azonban bizalmi kapcsolatot is feltételeznek mindkét fél részéről, hiszen a kötelezett kifizetést kell hogy kezdeményezzen.

Utalás indítása a beszállító részére

2. Közvetlen számlaterhelés

A közvetlen számlaterhelés lehetővé teszi a hitelezők számára, hogy azonnal hozzájussanak egyszeri vagy ismétlődő számlák utáni pénzeszközökhöz. A kötelezett előzetes beleegyezésével a költségek és a számlák automatikusan kifizetésre kerülnek. Ez ugyan praktikus módszer, azonban a cégek részéről nem árt az óvatosság, hiszen tisztában kell lenniük a levonás okára és pontos összegére

Az európai beszedési megbízások négy fél intézkedésén alapulnak: a kötelezett, a hitelező és mindkét fél bankja. Két különböző modell létezik, a SEPA Core Direct Debit [általános beszedési megbízás] és a SEPA B2B Direct Debit [céges beszedési megbízás].

Az általános beszedési megbízás mind a magán, mind a céges kötelezett részéről történő beszedési megbízást lehetővé teszi. Az SDD általános beszedési megbízás elfogadása kötelező minden SEPA-zónán belüli bank számára.

A céges beszedési megbízás (SDD B2B) ckizárólag céges kötelezettek esetében használható. Ugyan ez egy visszavonhatatlan tranzakció, az viszont szükséges , hogy a kötelezett előzetesen értesítse a bankját.

3. Csekkek

A manapság már egyre kevésbé népszerű csekkek esetében a kiállító vagy az ügylet kezdeményezője (ez esetben a kötelezett) utasítja a címzettet (a bankját), hogy egy bizonyos kedvezményezett javára fizessen. A csekk kézhezvételét követően a kedvezményezett beváltja azt a bankján keresztül, ezzel jóváírva a kiállító adósságát. Ugyan költségkímélő megoldás, a csekkek nem túl gyakorlatias és lassú módszert jelentenek. A kötelezett kezdeményezi az ügyletet, és tetszés szerint indíthat egy fizetésvisszavonást, miközben a kedvezményezett számára kevés jogszabályi védelem marad.

4. Akkreditív

Az akkreditív esetében a kötelezett bankja elkötelezi magát, hogy kifizeti az adott hitelezőnek járó összeget. Ez utóbbinak számos dokumentumot kell beadnia az ügylet alátámasztására. Az akkreditív a felek közti megállapodás értelmében lehet visszavonható vagy visszavonhatatlan is. Tekintve, hogy ez az egyetlen olyan módszer, amelyben egyesül a fizetőeszköz és a fizetési garancia, ellensúlyozhat egy új ügyfél-beszállítói kapcsolatban jelen lévő kezdeti bizalomhiányt.

5. Okmányok nélküli váltók

Ebben az esetben a kedvezményezett kezdeményezi az ügyletet, amely nagyobb kontrollt ad a kezébe. Az okmányok nélküli váltók két különálló átruházható eszközre oszlanak:

  • Az intézvényezett váltó vagy váltólevél egy, a kiállító (ez esetben a hitelező vagy a kedvezményezett) által kiadott okirat, amely kötelezi az intézvényezettet (a kötelezettet), hogy a követelést egy adott napon fizesse ki.
  • A fizetési ígérvény vagy adósjegy egy, a kötelezett által kiállított okirat, amely révén kötelezi magát arra, hogy a hitelező számára egy adott napon kifizeti a követelést.

A kedvezményezett mindkét okiratot benyújtja a banknak, amely intézkedik annak beszedéséről. Az okmányok nélküli váltók ugyanakkor a legtöbb országban nem nagyon ismertek és még mindig nem jelentenek fizetési garanciát.

 
Kik viselik a többletköltségeket?

Amikor egy cég nemzetközi pénzügyi műveletet kezdeményez, háromféle számlázási lehetőség közül választhat. Magára vállalhatja az összes lehetséges díjat, ráterhelheti azokat a kedvezményezettre, vagy egyformán eloszthatja azokat a két fél között. De hogyan is működik mindez?

A nemzetközi kifizetések rendszerint különféle bankokon mennek keresztül. A kötelezett bankján, a hitelező bankján, valamint bármilyen közvetítő bankon. Például ahhoz, hogy pénzt utaljunk dollárban Kínába, a kifizetést egy, az USA központi bankjával kapcsolatban álló USA-béli bankon keresztül kell elindítani. Ez ügyleti költséget generál, amelyet a kifizetés kezdeményezőjének lehetősége van magára vállalni, megosztani, vagy kiszámlázni a kedvezményezettnek. Vegyük ezt jobban szemügyre:

1. "Ben" (BEN)

Az ügyleti költségek a hitelező vagy a kedvezményezett számára kerülnek kiszámlázásra a kifizetett összegből történő levonással. A piaci tranzakciók mintegy 10%-a zajlik így.

2. "Share" (SHA)

Az egyes tranzakciók esetében a költségeket a kedvezményezett és a kifizetés kezdeményezője megosztja egymás között. A kibocsátó bank költségeit a kötelezett viseli, míg a közvetítő bankok és a hitelező bankjának a költségei az elküldött összegből kerülnek levonásra, így azt a kedvezményezett viseli. Ez a folyamat jellemző a piaci tranzakciók körülbelül 60%-ára.

3. "Our" (OUR)

A kötelezett visel minden költséget. Ez biztosítja azt, hogy a kedvezményezett a díjak és levonások nélküli teljes összeget megkapja. Ez jellemzi a piaci tranzakciók körülbelül 30%-át.

Az Európai Gazdasági Területen (vagyis amikor mind a kibocsátó bank, mind a fogadó bank az EGT területén található), a törvény a „Share” opció választását írja elő bármely hivatalos EGT pénznemben. BEN vagy OUR átutalás nem lehetséges. Mindamellett az EGT-n kívül is a SHA opció a legelterjedtebb.

iBanFirst Ügyféldíjak
 
Bankok vagy fintech cégek – melyik előnyösebb?

Amikor nemzetközi pénzügyi műveletekről van szó, a fintech cégek egyre kecsegtetőbb alternatívát jelentenek a vállalkozások számára. Az innováció ellen ható kötelezettségek, idejemúlt menedzsmentszervezetek és magas költségek kevésbé terhelik őket, ezért arra törekednek, hogy az ügyfeleik számára a pénzügyi technológia legmodernebb fejlesztéseit kínálják, miközben a sebességet, az értéket, az átláthatóságot és a felhasználói élményt is egyre magasabb szintre emelik. De miért is előnyösebb választás a pénzforgalmi tranzakciók lebonyolításához?

I2012-ben a befektetők közel 3 milliárd dollárt fektettek be a fintech cégekbe világszerte. 2019-ben, ez a szám meghaladta a 69 milliárd dollárt.. Növekvő piaci részesedésük és befolyásuk tanúbizonyságaként a hagyományos banki és pénzforgalmi szereplők egyre inkább a pénzügyi technológiai cégeket igyekeznek megszerezni innovációs törekvéseik támogatására. Mindazonáltal miért lehetséges az, hogy a látszólag határtalan forrásokkal rendelkező multinacionális bankok egyszerűen nem a saját maguk innovációját használják? Hogyan tudtak megszerezni egy meghatározó piaci rést a fintech cégek a korábban áthatolhatatlan pénzügyi piacon? Ennek számos oka van, de nézzünk meg néhány példát.

1. Versenybarát törvénykezés

2015-ben az Európai Unión ra PSD2 révén felülírta korábbi pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló irányelvét, tovább nyitva a piacot az AISP-k (számlainformációkat összesítő szolgáltatók) és a PISP-k (megbízásos online átutalási szolgáltatók) számára. Míg a pénzforgalmi szolgáltatások biztosítási módjának nagy része 2019. szeptember 14-én életbe kellett volna lépnie, néhánynak a bevezetése csúszásba került, legfőképpen a nyílt bankolás és az SCA (erős ügyfélazonosítás) A kudarcok ellenére ugyanakkor az Irányelv által megteremtett új pénzforgalmi terepet egyre inkább a hagyományos bankok szolgáltatásaihoz gyakran nagyon hasonló szolgáltatásokat nyújtó pénzügyi technológiai cégek foglalják el, akik azonban gyorsabban fejlődnek, kedvezőbbek a díjaik és átláthatóbbak

2. Kulturális kérdések

A hagyományos banki szereplőket az idejétmúlt menedzsmentstruktúrák jellemzik, egymástól igencsak elszigetelt szervezeti részlegekkel, minimális innovációval és örökölt költségekkel. A B2B és a kereskedelmi bankszolgáltatások tekintetében a szektor hagyományosan a stabilitásról szólt, mélyreható változtatások megakadályozásával. Az új pénzügyi szolgáltatók pont az ellenkezőjére helyezik a fókuszt, a modern üzleti igényekhez igazodó megoldásokkal és jellemzőkkel.

3. Ügyfélközpontúság

A fintech cégek ahelyett, hogy megpróbálnának minden üzleti és ügyféligényt kielégíteni, olyan konkrét területeket határoznak meg, ahol a szolgáltatásokat intuitív, modern platformok alkalmazásával optimalizálni lehet. Az olyan területeken, mint a határokon átívelő vagy a többdevizában történő kifizetések, technológiai előnyeiket célirányosan használják, ezáltal személyre szabottabb megoldásokat kínálnak. A bankok szintén igyekeznek reagálni a fogyasztói igényekre, különösen költségkeretek használata révén. A bankok a 2008-as pénzügyi válságot követően a hírnevüket érő kár csökkentése érdekében jelentős befektetéseket eszközöltek a biztonság megerősítésére és a biztonságot fenyegető tényezők kiiktatása érdekében, amely legtöbbször a jogszerű működést célzó költségvetéseket és elhanyagolt K+F törekvéseket eredményeztek. 2018-ban az amerikai bankok banki szolgáltatás utáni nettó bevételük mindössze 5%-át költötték a megújítást célzó kezdeményezésekre.

Többek között ennek a három tényezőnek az eredményeképpen a bankok gyakran korszerűtlen, nem a piacnak megfelelő termékeket kínálnak, szemben a digitális megközelítésű fintech cégekkel. Az 544  pénzügyi szektorban dolgozó szakember válaszait feldolgozó PwC nemzetközi pénzügyi technológiai cégekről szóló 2016-os felmérése, adatai alapján a banki szektorban résztvevők mindössze 53%-át látják „ügyfélközpontúnak”, míg ugyanez az adat a pénzügyi technológiai cégek esetében jóval 80% fölötti. Ha a hagyományos intézmények saját maguk is belátják, hogy számukra nem az ügyfél a legfontosabb szempont, milyen lehetőségeket teremt ez a legjobb pénzforgalmi megoldásokat kereső cégek számára?

 

A nemzetközi porondon megjelenő cégek határozottan tisztában vannak a nemzetközi pénzügyi műveletek költségeivel és kihívásaival. Nehezen átlátható árfolyamok és díjak, lassú műveletek, a fizetésiek minimális átláthatósága, és így tovább. Az ilyen akadályok leküzdésére és a haszonrés szűkülésének korlátozására vonatkozó igény kulcsfontosságú, a fizetési módszerek, számlázási lehetőségek és a szolgáltatók közti választás igen fontos tényező.

A banki átutalásoktól a közvetlen számlaterhelésig terjedő skálán a cégeknek ki kell értékelniük a rendelkezésre álló fizetési módszereket gyorsaság, használhatóság és költségek szempontjából, az érintett felekkel fennálló kapcsolatukat szintén figyelembe véve. Számlázás esetében szintén fontos megvizsgálni az egyes felek által fizetendő díjak arányát a legkedvezőbb konstrukciók elérése érdekében. Mindenekelőtt fennáll a szolgáltató kérdése. A hagyományos pénzintézetek és a pénzügyi technológiai cégek közül a cégeknek a határokon átívelő pénzforgalmuk, többvalutás ügyletek és egyéb igények szempontjából legmegfelelőbb szolgáltatót kell kiválasztaniuk. A fintech cégek egyedülálló képességei a konkrét problémák leküzdésére és üzleti igényekre gyakran jelentenek megoldást.

A pénzforgalmi szolgáltatások piaca sohasem volt még ilyen nyitott. A jogszabályi változások és a tech-vezérelt újítások azt jelentik, hogy a KKV-k és a közepes tőkeértékű vállalatok jelenleg gazdag választékkal számolhatnak. Nem korlátozza immár őket a banki monopólium, a napi pénzforgalmi igényeiknek leginkább megfelelő szolgáltatásokat tudják kiválasztani. Mindössze azt a kérdést kell feltenniük maguknak, hogy konkrétan mely fizetési problémák a legfontosabbak az ő rangsorukban, és mely szolgáltatói mix a leginkább megfelelő a cégük számára.

 

Népszerű