Az amerikai dollár enyhe visszapattanása
Októberben a dollárindex (amely az amerikai dollár ingadozását méri a legfontosabb kereskedelmi partnerek devizáival szemben) 4%-kal csökkent. Ez volt az év eleje óta, havi szinten mért legnagyobb zuhanás, ami jó hír, ugyanis az erős dollár általában egyet jelent a feltörekvő országok lassuló gazdasági növekedésével és egyéb nehézségeikkel. Az amerikai dollár felfelé ívelő ciklusa azonban valószínűleg még nem ért véget. A dollárindex éves szinten 16,8%-kal emelkedett. Mindez pedig azt bizonyítja, hogy az amerikai dollárnak nincs alternatívája a fokozatosan recesszióba süllyedő gazdasági világban.
EUR/HUF
Csúcs: 432.85 Alj: 406.69 Változás: -1.28%
A magyar deviza folyamatos leértékelődésével szembesülve a jegybank október 14-én egy sor intézkedést jelentett be, amelyek célja az árfolyamra nehezedő nyomás enyhítése volt, beleértve azt a kötelezettségvállalást, hogy az energiaimportőröknek közvetlenül devizát biztosítanak. Ezek a bejelentések átmenetileg csökkentették a devizára nehezedő nyomást. Az árfolyamra gyakorolt tartós hatásuk azonban több mint bizonytalan, tekintettel arra, hogy az infláció szeptemberben meghaladta a 20%-ot, a monetáris politika hatékonyságát korlátozza a krónikus likviditáshiány, és a folyó fizetési mérleg hiánya továbbra is romlik. Nem zárjuk ki az EUR/HUF devizapár gyors újraértékelődését.
A csökkenő dollárindex tükrében nem meglepő, hogy az USD/HUF devizapár októberben veszített az értékéből (-3,42%). Ez részben a magyar jegybank október 14-én hozott intézkedéseivel is magyarázható (lásd az EUR/HUF árfolyamról szóló bekezdést). Abban azonban kételkedünk, hogy az USD/HUF leértékelődése tartós lesz. Továbbra is olyan pénzügyi környezetben élünk, ahol a dollár uralkodik, ráadásul a Magyarországra jellemző nehézségek (különösen a likviditáshiány) korlátozzák a monetáris politika hatékonyságát. A devizapár valószínűleg újra elérheti a korábbi magas pontokat, ha bekövetkezik a globális recesszió.
A CFTC (Amerikai Határidős Árutőzsde Felügyelet) által közzétett COT (Commitments of Traders) jelentés szerint a spekulánsok többsége optimista az euróval kapcsolatban ¬– 2020 júniusának kezdete óta először. Mi azonban kételkedünk benne, hogy ez a szemléletváltás tartós lesz. Túl sok makrogazdasági kockázat terheli rövid távon az euróövezetet, mint például a nagyra nőhető németországi recesszió, a több országban tartósabban előforduló áramkimaradások kockázata, a gazdaság minden területére átterjedő, emelkedő infláció és itt-ott az ingatlanpiaci buborékok kipukkadása. Ebben az összefüggésben az Európai Központi Banknak nincs más választása, mint hogy robotpilóta üzemmódba kapcsolva folytassa a monetáris politikájának szigorítását (októberben 75 bázispontos kamatemelés, decemberben pedig várhatóan 50 bázispontos emelés).
Tévedés lenne az EUR/GBP devizapár októberi erőteljes zuhanásában a brit gazdaságba vetett bizalom visszatérését látni. A CFTC COT-jelentése azt mutatja, hogy a spekulánsok továbbra is – ahogy 2022 márciusa óta változatlanul – többnyire negatívan vélekednek a fontról. Az Egyesült Királyság gazdasága egy feltörekvő gazdaság minden jellemzőjével rendelkezik: a devizájának zuhanása a dollárral szemben, politikai instabilitás, ingatlanpiaci buborék, példátlan energiaszámlák, a felfelé szökő folyó fizetési mérleg hiánya (amely a külföldi befektetőktől való függőséget méri), stb. Mi továbbra is igyekszünk tartózkodni óvatosságból az Egyesült Királyság eszközeitől, és azoknak, akik ki vannak téve az Egyesült Királyság devizájának azt javasoljuk, hogy egy szilárd devizafedezeti stratégiát alkalmazzanak. A font szempontjából november 17-e meghatározó nap lesz, ugyanis ekkor kell az új kormánynak bemutatnia a 2023-as költségvetést (a rövid életű miniszterelnök, Liz Truss minibüdzséje szeptember végén pánikot okozott a piacokon).
A japán jegybank az elmúlt hetekben közvetlen intervenciós stratégiába kezdett a devizapiacon a japán jen árfolyamának megerősítése érdekében. A cél az ország devizájának az amerikai dollárral szembeni erősítése (de ez az EUR/JPY árfolyamra is kihat). Ez a stratégia finoman szólva is csúfos kudarcot vallott. A múlt hét folyamán a központi bank 30 milliárd dollárt injektált (dolláreladással és jenvásárlással) anélkül, hogy sikerült volna lassítani a helyi deviza lejtmenetén. Amint az már régóta köztudott, a koordinálatlan központi banki beavatkozások soha nem járnak sikerrel. Ezért arra számítunk, hogy a jen rövid és középtávon tovább fog gyengülni.
A devizapár hosszan tartó csökkenése után nem meglepő a technikai fellendülés. Az emelkedés (+3,95%) októberben történt, de a befektetők nem voltak meggyőzve. A verseny valóban elvesztette a lendületét, amikor a devizapár megközelítette a paritást. Továbbra is kétkedve állunk az EUR/CHF árfolyamhoz. A svájci frank valószínűleg tökéletes biztonságos menedék lesz az elkövetkező hónapokban, amikor a mindannyiunk által ismert gazdasági kockázatok végül megvalósulnak az euróban. Ráadásul a Svájci Államszövetség, bár nem teljesen védett a globális gazdasági problémáktól, meglehetősen pozitív mérleggel rendelkezik, különös tekintettel a továbbra is visszafogott inflációra. Az év végére kitűzött érték 0,96.
Októberben a Bank of Canada (BoC) következett a monetáris politikájának változtatásával. A várakozásokkal ellentétben csak 50 bázisponttal emelték a kamatlábat, miközben a konszenzus 75 bázispontos emelést jósolt (ami a legutóbbi inflációs adatok fényében ésszerűnek tűnt). Ez az emelés azonban számos makrogazdasági kockázatot figyelmen kívül hagyott, ami pedig kezdi aggasztani a központi bankot (az ingatlanpiaci buborék kipukkadásának valós kockázatával együtt). A BoC nyomán a héten a mexikói jegybank is a monetáris politikájának változtatásáról döntött. Ez meglehetősen pozitív az EUR/CAD árfolyam szempontjából, és rövid távon tovább is erősödhet.
Az ausztrál jegybank (Reserve Bank of Australia, RBA) november 1-jén ülésezett, hogy kiigazítsa irányadó kamatlábait. A Reuters által a héten közzétett felmérés szerint a megkérdezett elemzők közel 90%-a (a múlt hónaphoz hasonlóan) mindössze 25 bázispontos emelést vár 2,85%-ra. Az RBA rövid távon valószínűleg folytatja ezt a „kis lépések” stratégiát, hogy a szigorúbb pénzügyi feltételek ne futtassák zátonyra a buborék helyzetben lévő lakásszektort. Az RBA volt az első központi bank, amelyik irányt változtatott (azáltal, hogy inkább a növekedést terhelő kockázatokra, mint az inflációra összpontosított). Őket mások is követték, hiszen azóta két másik központi bank is elindult ezen az úton: a Bank of Canada és a mexikói központi bank.
A Kínai Kommunista Párt 20. kongresszusa nem tartogatott nagy meglepetéseket. A várakozásoknak megfelelően rövid távon nem lesz kilépés a zéró Covid-stratégiából. A kínai hatóságok most a CNH árfolyamának lassú értékcsökkenését támogatják az export fellendítése érdekében. Ellenben minden olyan volatilitást, amelyet túlzottnak tartanak meg fognak fékezni. A rendelkezésre álló piaci adatok alapján úgy tűnik, hogy a kínai kereskedelmi bankok (a kormány kérésére) a héten beavatkoztak a helyi deviza árfolyamának feltornázásába annak érdekében, hogy megfékezzék a devizára nehezedő nyomást. Ez a minta rövid távon valószínűleg folytatódni fog.